Az orientációba az általános iskola elvégzése után kapcsolódhatnak be azok a gyerekek, akik 14 éves koruk után még nem tudják pontosan, hogy merre induljanak tovább, így egy évig járhatnak az úgynevezett kompetenciafejlesztő osztályba.

Itt a szakképzési centrumban oktatott szakmákat, ágazatokat ismerhetik meg. Nincs osztályozás, szöveges értékelés – ha a diák befejezte az egy évet, maradhat itt, de ha másik iskolában szeretne tanulni, arra is lehetőség van. A Dobbantó esélyteremtő oktatási forma a 16. életévüket már betöltött, de még alapfokú végzettséggel nem rendelkező fiataloknak. Ők itt befejezhetik az általános iskolát, jellemzően egy év alatt, majd utána a műhelyiskolában tanulniuk kell egy részszakmát. A nyolcosztályos végzettséget csak akkor kaphatják meg, ha végigmentek a Dobbantó programon, és szereztek hozzá egy részszakmát.

– A hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat jó eséllyel tudjuk útnak indítani, felkarolni, szakmát, tudást, kultúrát adni nekik, hogy az életben jobban tudjanak boldogulni. Ezt kollégáim szeretettel, odaadással, óriási türelemmel végzik. Esetenként előfordul, hogy negatív előítélettel fordulnak az iskolánk irányába, mert hozzánk nagyobb számban járnak hátrányos helyzetű gyerekek, miközben nagyon fontos társadalmi feladatot látunk el, hiszen ezek a tanulók a társadalom egyenértékű tagjai. Nem lehet, hogy valakik végzettség nélkül maradjanak, ha megvan a lehetőségük, hogy szakmát, részszakmát szerezzenek. Erre nagyon nagy szükség van. Tanulóink döntő többsége ide gyenge előképzettséggel érkezik, ezért oktatóink komoly felzárkóztatási munkát végeznek. Ennek eredménye, hogy a diákok a harmadik év végén tisztességesen, nagyon jó eredménnyel vizsgáznak a független vizsgabizottság előtt. Az idén a szakmai vizsgák átlageredménye 4,0 volt. Ide jutottak a gyenge bemeneti minősítésből a diákok, ez a mi hozzáadott pedagógiai értékünk, és ezt óriási eredménynek tartom – fogalmazta meg az iskolája egyik legfontosabb feladatát Kovács Zsolt, a Debreceni SZC Építéstechnológiai és Műszaki Szakképző Iskolájának igazgatója, akinek szavaiból az is kiderült, hogy amellett, hogy a felzárkóztatásban kiváló eredményeket érnek el, a tehetséggondozás is legalább ilyen kiemelt feladatuk. Jönnek is évről évre a szakmai versenyeredmények. 

– Tavaly a Szakma Sztár Fesztivál országos döntőjében a központi fűtés- és gázhálózat szerelő szakmában Kupás Balázs szerezte meg az első helyezést, a második helyen pedig Molnár Levente végzett. Idén ebben a szakmában Porok László Máté második, míg Tóth András az asztalos szakmában végzett harmadik helyen. 2017-ben és 2019-ben miénk volt asztalos szakmában az országos első helyezés. Fiatalok, ugyanakkor a szakma irányába elkötelezettek az oktatóink. Épületgépészeti és faipari területen jövőre nagyok a reményeink, mert tehetséges diákjaink vannak

– sorolta a szakmai versenyek elmúlt évi eredményeit Kovács Zsolt.

Gyakorlatorientált képzés

Az igazgató a Cívishírt beavatta az iskola rövid történetébe is. Egykoron az iskolát 108-as számú szakmunkásképzőnek nevezték, majd felvette Povolny Ferenc nevét. Ennek a névnek a viselésére igencsak büszke volt a szakképzési intézmény, hiszen Povolny egy olyan, cívissé lett építész volt, aki mások mellett a Városházát, a Régi Vigadót, a Szent Anna utcai templomot és a hortobágyi Kilenclyukú hidat is tervezte. 2018-ban azonban névváltozás következett az iskola életében, amely persze nem jelentett profilváltást, az oktatott szakmák, ágazatok ugyanazok maradtak. Az iskola folyamatosan törekedett a beiskolázás eredményességének szinten tartására, azonban néhány rajtuk kívül álló tényező kihívást jelentett. Mint például az is, hogy az ott oktatott ágazatok háttérbe szorultak a gazdaságban. A '70-es és a '80-as években, az Újkert és a Tócóskert kiépülése idejé 1400 diákjuk volt, bútorasztalosokból három osztályt is el tudtak volna indítani. A nagy építkezések azonban leálltak, ami magával hozta, hogy kevesebb munkaerőre, azaz diákra volt szükség. Egyrészt a nagy cégek ráálltak a minőségibb munkára, a lakóparkok építésére, másrészt a felnövekvő generációk már nem tolerálták annyira a fizikai munkát igénylő szakmákat. Mint ahogy az iskola neve is mutatja, az építőipar, az épületgépészet, a fa- és bútoripar szakmáira készítik fel a gyerekeket. Ezek a foglalkozások nagyrészt szabadtéri munkavégzést, változó munkahelyet jelentenek, ami kellő ismeret hiányában kevésbé motiváló lehet néhány diák számára. Ezzel együtt nagyon jól kereshetnek az építőiparban dolgozó szakemberek.

– Már-már úgy vagyunk vele, hogy hozzánk családi hagyomány útján érkeznek a diákjaink, mert ők tudják, hogy iskolánkban jó kereseti lehetőséget kínáló szakmát tanulhatnak – folytatta az igazgató. – Szeretnénk, ha a jövőbeni diákjaink már az általános iskolában kapnának tájékoztatást az iskolánkról. Ugyanakkor szükséges egyfajta elköteleződés, motiváltság is a szakma elsajátítása iránt.

Nálunk nincs felvételi vizsga, tehát aki jelentkezik, gyakorlatilag biztosra veheti a felvételét.

Pénzkereset diákként

A diákjaink a 9. évfolyamon kezdik el tanulmányaikat, amikor készül velük egy bemeneti mérés azért, hogy lássuk, milyen szinten állnak, honnan kell eljuttatni őket oda, hogy három év elteltével sikeres szakmunkásvizsgát tegyenek. Az oktatásban az elmélet kevesebb, a gyakorlat több, valóban gyakorlatorientált a képzés. A szakképző iskolánk elkötelezett híve annak, hogy a szakmunkástanulónak csak egy évig kell bent lenni a szakma alapjait megtanító tanműhelyben, utána viszont ki kell adni a duális partner valamelyikéhez, mert az építőipari szakmákat nem lehet megtanulni csak a tanműhelyekben. Oda kell menni a vállalkozóhoz és ott teljesíteni – ez a diáknak nagyon jó pénzkeresési lehetőséget is jelent. A tanműhelyi tevékenységért is jár ugyan ösztöndíj, de a vállalkozónál, ahol már munkaszerződéssel dolgoznak, százezres nagyságrendű összeget kaphatnak havonta. Tizedikben és tizenegyedikben már csak az elméleti órákon vannak a diákjaink az iskolában, de van olyan duális partnerünk, aki az oktatásnak ezt a részét is vállalja. A tizenegyedik évfolyam végén szakmunkásvizsgát tesznek a tanulók. Kifejezetten fiúiskola vagyunk, de vannak azért lányok is. Főleg szobafestő szakon, de most a központi fűtés- és gázhálózat-szerelő osztályban is van egy lány – tájékoztatott Kovács Zsolt, aki külön kitért a duális partnerekre. Elmondta, a duális partnerek köre mindig változik, most éppen lefelé megy az építőipar prosperitása, de az ágazat résztvevői tudják, lesz majd ismét a csúcson. Most kell komoly erőfeszítéseket tenni, hogy vállalkozókhoz, cégekhez kerüljenek a tanulók. Hangsúlyozta, az iskola tanműhelyében lehetőség szerint csak az alapokat kell megtanítani, a szakma specifikumait, a speciális fogásokat a gyerekekkel a duális partner feladata megismertetni. Ők készítik fel a vizsgára, ők teszik szakmunkássá a diákokat. Elmondható, hogy az iskolában végzetteknek nincsenek elhelyezkedési nehézségeik. Jópáran elmennek külföldre dolgozni, de az elhelyezkedésben a duális partnereknek is jelentős szerepe van. Az építőipari dolgozók korfája öregszik. Ha a duális partner ügyesen és lelkiismeretesen teszi dolgát, az utánpótlást ki tudja magának nevelni. Nem nagyon tudnak olyan tanulóról, aki jó képességekkel rendelkezik, és ne tudna elhelyezkedni az építőiparban. A kereseti lehetőségek is meglehetősen jók.

– Bár az iskola nem ad érettségit, így technikusi végzettséget sem, mégis nagy hangsúlyt fektetünk a diákjaink továbbtanulására – tér rá a következő fontos témára az iskolaigazgató. – Ez egy újabb szakma, illetve az érettségi letétele után a technikusi minősítés megszerzését jelenti. A diákjaink mintegy harmada érettségizik vagy kezd második szakma tanulásába nappali tagozaton. És nem szabad elmenni a felnőttoktatás mellet sem, hiszen ők többen vannak, mint a nappali tagozatos diákjaink. A felnőttek általában második vagy harmadik szakma megszerzése miatt jönnek az iskolánkba. Például a bútorasztalos megtanulja a kárpitos szakmát. Ez és az ehhez hasonló okok miatt történő jelentkezések a leggyakoribbak. De jelentkezett már az iskolába jogász, ő nyilván nem az asztalos szakmából szeretne megélni, de hobbiból azt végzi. És vannak olyanok is, akik komplexebben szeretnék művelni a szakmájukat. Például a mérnök, aki nem csak megtervezi az épületet, az épületgépészeti rendszert, hanem meg is akarja csinálni, vagy nem akar kevesebbet tudni, mint a szakmunkás. A csak gimnáziumi érettségivel rendelkezők közül is sokan jelentkeznek a szakképzőbe, hogy szakmát tanuljanak. Járnak tehát hozzánk magasan kvalifikált emberek, de érkeznek alapfokú végzettséggel rendelkezők is, akiknek a munkahelyi előmenetelükhöz szükséges a szakmunkásbizonyítvány.

A felnőttképzésünk ingyenes.

Az iskolának az Erasmus programban vannak külföldi kapcsolatai, főleg partiumi oktatási intézményekkel, de van erdélyi, Csíkszereda melletti, nagyon jó nevű iskolával is együttműködésünk, ezek kiterjednek a diákokra és az oktatókra egyaránt. Ugyanakkor a Debreceni Szakképzési Centrum másik tíz iskolájával is jó a kapcsolat, a profilból adódóan szorosabb az együttműködés a Debreceni SZC Péchy Mihály Építőipari Technikummal. Ha a szakképzőben szerez szakmunkásbizonyítványt egy diák, a Péchybe elmehet érettségi vagy technikusi vizsgát tenni, de olyan is van, hogy a diák a kilencedik osztállyal elölről kezdi a tanulmányait.

És persze szóba került a tanuláson kívüli diákélet is. Mint megtudtuk, az iskola sajátossága, hogy oda közel 70 százalékban vidékről járnak, és többségük nem ismeri Debrecent. Számukra az iskola rengeteg olyan programot szervez, amelyekkel megismerhetik a város nevezetességeit, kulturális programjait. Pályázati támogatásokkal próbálják a gyerekeket eljuttatni a Partiumba, Felvidékre, hogy ismerjék meg azoknak a területeknek is a történelmét, de közelebb, a szomszédos városokba is szervez az iskola kirándulásokat. Az iskolában aktív a sportélet, rendszeresen járnak sportversenyekre, és minden olyan programot megszerveznek ők is, ami más iskolában is van. Különös tekintettel ügyelnek arra, hogy élményt adó és színvonalas szalagtűzője és ballagása legyen a diákoknak.

 

Forrás: civishir.hu